Gyergyóditró Romániában, Hargita megyében, a Gyergyói és Görgényi-havasok által pártázott fennsík északnyugati részén fekszik, Gyergyószentmiklóstól 13 km-re. A közel 5500 fős, 99,2%-ban magyarlakta nagyközség Románia egyik leghidegebb települése: a fagyos napok száma évente átlagosan 175. Ditró Gyergyószárhegy kirajzásából keletkezett a XV. században. A Ditró-patak észak-dél irányba halad át a településen és a vízellátás szempontjából nagy jelentőséggel bír. A déli ágán már a 17. századtól kezdve vízimalmok működtek a helyi lakosok számára. A város legfőbb látnivalói a XVI. századi Szent Katalin-templom (amely a város címerében is szerepel) valamint a neogótikus nagytemplom. Határában kékes színárnyalatú gránitkemény kőzet fordul elő, melyet a községről ditroitnak neveztek el.
Gyergyóditró és Budajenő kapcsolata a 20. század közepének nehéz és tragikus történelmi eseményeiben gyökerezik. A II. világháborút követő nagyhatalmi döntések nyomán 1946-ban az ország számos településéről, így Budajenőről és környékéről is kitelepítették az évszázadok óta ott élő sváb lakosságot. Az elhagyott házakba és gazdaságokba Erdélyből érkezett magyar családok költöztek, akik maguk is a korszak politikai intézkedéseinek elszenvedői voltak.
1945 őszén 32 székely család talált új otthonra: közülük 21 Gyergyóditróból Budajenőn, 11 pedig Gyergyóremetéről Telkiben telepedett le. Régi életüket hátrahagyni kényszerültek, de magukkal hozták otthonuk egy darabját – hagyományaikat, kultúrájukat és mindazt a tudást, amely segítette őket a boldogulásban az új környezetben.
1946 tavaszán további családok érkeztek Börvelyből, mások pedig Erdélyből, sokszor engedély nélkül lépve át a határt, reményt és új kezdetet keresve. Ők is a megüresedett házakban próbáltak gyökeret verni.
A Budajenőre települt székely közösség összetartó volt, amely megőrizte az Erdélyből hozott hagyományokat, kultúrát, népdalokat és táncokat. Szabó Ferenc és Kelemen Anna vezetésével 1964-ig működött a Székely Kör, melynek küldetése a székely örökség továbbadása volt.
A hagyományőrzés 2009-ben megújult, amikor megalakult a Telki–Budajenő Székely Társulat. Azóta minden évben megelevenítik a múltat a Téltemetés és a székely farsangi bál eseményein, felélesztve a régi farsangi hagyományokat.
A Budajenőre települt székely közösség mindig is szoros kapcsolatot ápolt erdélyi rokonai és barátai felé. Ez a mély összetartozás vezetett el a testvértelepülési kapcsolat hivatalos megalapításához, amelyre 2000. március 19-én került sor. Ekkor írták alá a baráti szerződést a települések polgármesterei: dr. Juhász Ágostonné Budajenő, valamint Petres László Gyergyóditró részéről. A megállapodás célja, hogy elősegítse és támogassa a két közösség lakói, intézményei, civil szervezetei és vállalkozásai közötti közvetlen kapcsolatok kialakulását és megerősödését. Emellett vállalták, hogy fejlesztik a mezőgazdasági, ipari, turisztikai, kulturális és ifjúsági együttműködéseket, hogy a közös múlt ne csak emlék legyen, hanem élő kapocsként erősödjön a jelenben és a jövőben is.
Gyergyóditró és Budajenő példája arra emlékeztet, hogy a történelem kényszerű fordulatai is hozhatnak olyan emberi kötelékeket, amelyek nemcsak túlélnek, hanem évről évre erősödnek. A testvérvárosi kapcsolat nem pusztán szerződés két település között — hanem közös történet, amelyet minden találkozás, minden hagyományőrző rendezvény és minden baráti kézfogás tovább ír.
A két település közötti együttműködés elismeréseként több kiemelkedő személyiség kapott díjazást. Bardócz Ferenc, Gyergyóditró korábbi polgármestere 2003-ban Budajenő díszpolgára lett a testvértelepülési kapcsolatok fejlesztésében végzett munkájáért Petress Lajos, a ditrói iskolaigazgató, 1998-ban Budajenőért kitüntetésben részesült a közösségteremtő tevékenységéért. Az elmúlt években a két település lakói és képviselői rendszeresen találkoznak, közös programokat szerveznek, és közösen ápolják hagyományaikat.
Gyergyóditró város honlapjának elérhetősége: https://www.gyergyoditro.ro