Népességi adatok

A Török kiűzése után, Telki és Budajenő majdnem teljesen lakatlan terület volt. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. 1698-tól Telki - Jenő - Páty és Kozárom puszta báró Kurtz Ignácé volt, aki 2900 Ft-ért vette meg. A skót bencések miután megszerezték a Telki apátságot, nem Telkit, hanem Budajenőt fejlesztették, illetve népesítették be 1703-tól kezdődően.

A skót bencések

Az igazi élet azonban, a szervezett újratelepítéssel vette kezdetét, 1703-ban, amikor a telki apátságot a bencések skót szervezete vette birtokába.

A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. Ennek ütemét valamelyest lelassította az erre a megyére is kiterjedő Rákóczi -féle szabadságharc, a XVIII. század első évtizedének a végére azonban kialakulhatott a mai település egykori magva. Ezúttal nem a Kápolnahegyen, hanem lent a patakvölgyben, a mai Fő utca mentén.

A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374.

Úrbér

1836-as úrbértörvény a kilenceden kívül minden egyéb kötelezettséget eltörölt. Előírta viszont, hogy az egész telkes jobbágy heti egy napos igás vagy két napos gyalog munkát köteles teljesíteni a földesúr javára. A házas zsellér évenként 18, a házatlan zsellér pedig 12 napi gyalog munkával tartozott. A környező erdőkre való tekintettel a jenei jobbágyoknak és zselléreknek évente három napot erdei munkával vagy vadászati szolgálattal is tartoztak.

A forradalom

Budajenőnek 1842-ben 629 lakosa volt. A birtokviszony összeírása alapján ekkor 28 gazdatelek, 3 községi birtoktestet és 54 zsellértelket írtak össze.

Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Jenő 84 nemzetőrt állított ki, ebből 22 lovast.

Az 1859. évi tagosítás

A tagosítást az 1859. május 29-i úrbéri egyezség alapján végezték el. A faluban ekkor, az összeírás szerint 28 egész telkes gazda élt és 54 zsellér

Földművelés, állattenyésztés

A birtokukban levő legelőket a telkes gazdák nagyobbrészt, a zsellérek teljes egészében megművelték és részint búzát, kukoricát és krumplit, részint - a már meglevő szőlőterületet kibővítve - szőlőt termesztettek rajtuk. A földművelés is, az állattenyésztés is szépen föllendült a múlt század második felében. Az utóbbiból a lótenyésztést emeli ki a monográfia, megemlítve, hogy a község ménlova a Zichy -féle lángi ménesből való és 1400 forintot ér. A szarvasmarha és sertéstenyésztés nem jelentős, de a meglevő fajták kitűnőek. Maga a község a ménlovon kívül két svájci fajbikát és két kant tart. Juhtenyésztéssel csak az urasági gazdaságokon foglalkoznak, de ott nagy terjedelemben. A falu fő jövedelemforrásainak egyikeként a csikó és borjú nevelésében és eladásában nevezi meg a monográfia.

Népszámlálási adatok a századvégről

Az 1881. évi népszámlálás beszédes adatokat őriz a Budajenőről. Kiderül, hogy a falu lendületes fejlődésben van, s mind a házak számát 117, mind a lélekszámot (835) tekintve alaposan megelőzi a szomszédos Telkit (37 illetve 213). A lakosság nemzetiségi összetételének aránya 10:1 a németek javára. Vallásilag úgyszólván teljes az egyöntetűség, Telki színkatolikus, s kevés híján Budajenő is az. Figyelemre érdemes adat, hogy Budajenő lakosságának 63,5 %-a írástudó!

Telki apátságot felváltja a közalapítvány

Az 1882. jan. 1.-én kelt királyi rendelet alapján a telki apátság működését szüneteltetik, birtokát Közalapítványi kezelésbe adják. A két község lelkipásztori munkáját a budajenői plébános látja el, kit a környező községektől eltérően nem a székesfehérvári püspök, hanem az esztergomi érsek nevez ki, főhatósága tehát az esztergomi érsekség.

Hivatal és hivatalos ügyek az 1900 -as évek elején

A Községháza a század elején a Fő utca 24. sz. alatt volt (később könyvtár működött a helyén). Itt intézték a falu ügyes-bajos dolgait. A hivatal főbb tisztségviselői a közjegyző, a bíró, az adóügyi előadó és a kisbíró voltak.

Csecsemővédelem - takarékossági okokból - egyelőre elhalasztva

Jogos büszkeséggel szoktuk mondogatni, hogy már a múlt század nyolcvanas éveiben okleveles szülésznő működött a faluban, s talán ide vezethető vissza az a tény is, hogy napjaink egészségügyi ellátásában is elismert erősségünk a csecsemővédelem. Nos, valljuk be, a fejlődés nem volt egyenletes ívű. 1920. július 31.-én elutasították a csecsemővédelem helyzetének javítására tett javaslatot.

Óvoda a Fő utcában

Ha a csecsemőgondozást nem is, a felcseperedett gyermekek óvodai ellátását sikerült megoldania a falu elöljáróságának. "Az óvoda ideiglenesen a Közalap uradalom tulajdonát képező s Fő utcza 85. sz. alatti épületben lenne elhelyezendő, az óvónő ideiglenes lakásáról pedig az elöljáróság gondoskodnék, arra az időre amíg úgy az óvoda, mint az óvónő végleges elhelyezést nyerhetne."

Lap teteje