| Cikk tartalomjegyzék |
|---|
| Településünk |
| Népességi adatok |
| Szőlészet |
| Javaslat Budajenő és Telki egyesítésére |
| Kitelepítés |
| Földrajzi elhelyezkedés |
| Éghajlati jellemzők |
Népességi adatok
A Török kiűzése után, Telki és Budajenő majdnem teljesen lakatlan terület volt. Először 1700-ban települtek ide emberek mikor Faber skót bencésapát megkapta a telki apátságot. 1698-tól Telki - Jenő - Páty és Kozárom puszta báró Kurtz Ignácé volt, aki 2900 Ft-ért vette meg. A skót bencések miután megszerezték a Telki apátságot, nem Telkit, hanem Budajenőt fejlesztették, illetve népesítették be 1703-tól kezdődően.
A skót bencések
Az igazi élet azonban, a szervezett újratelepítéssel vette kezdetét, 1703-ban, amikor a telki apátságot a bencések skót szervezete vette birtokába.
A skót bencések Telkiből Jenőre helyezték át székhelyüket és azonnal meg kezdték a puszta benépesítését. Ennek ütemét valamelyest lelassította az erre a megyére is kiterjedő Rákóczi -féle szabadságharc, a XVIII. század első évtizedének a végére azonban kialakulhatott a mai település egykori magva. Ezúttal nem a Kápolnahegyen, hanem lent a patakvölgyben, a mai Fő utca mentén.
A telepesek Németországból érkeztek, a szász és frank területekről, valamint a Fekete Erdő vidékéről. 1724-ben Jenő, azaz németesen Jenne lélekszáma már 374.
Úrbér
1836-as úrbértörvény a kilenceden kívül minden egyéb kötelezettséget eltörölt. Előírta viszont, hogy az egész telkes jobbágy heti egy napos igás vagy két napos gyalog munkát köteles teljesíteni a földesúr javára. A házas zsellér évenként 18, a házatlan zsellér pedig 12 napi gyalog munkával tartozott. A környező erdőkre való tekintettel a jenei jobbágyoknak és zselléreknek évente három napot erdei munkával vagy vadászati szolgálattal is tartoztak.
A forradalom
Budajenőnek 1842-ben 629 lakosa volt. A birtokviszony összeírása alapján ekkor 28 gazdatelek, 3 községi birtoktestet és 54 zsellértelket írtak össze.
Az 1848-as forradalomban és szabadságharcban Jenő 84 nemzetőrt állított ki, ebből 22 lovast.
Az 1859. évi tagosítás
A tagosítást az 1859. május 29-i úrbéri egyezség alapján végezték el. A faluban ekkor, az összeírás szerint 28 egész telkes gazda élt és 54 zsellér
Földművelés, állattenyésztés
A birtokukban levő legelőket a telkes gazdák nagyobbrészt, a zsellérek teljes egészében megművelték és részint búzát, kukoricát és krumplit, részint - a már meglevő szőlőterületet kibővítve - szőlőt termesztettek rajtuk. A földművelés is, az állattenyésztés is szépen föllendült a múlt század második felében. Az utóbbiból a lótenyésztést emeli ki a monográfia, megemlítve, hogy a község ménlova a Zichy -féle lángi ménesből való és 1400 forintot ér. A szarvasmarha és sertéstenyésztés nem jelentős, de a meglevő fajták kitűnőek. Maga a község a ménlovon kívül két svájci fajbikát és két kant tart. Juhtenyésztéssel csak az urasági gazdaságokon foglalkoznak, de ott nagy terjedelemben. A falu fő jövedelemforrásainak egyikeként a csikó és borjú nevelésében és eladásában nevezi meg a monográfia.